Balett előadások

2012. 04. 11.

Balettelőadás a Puskin moziban 2012. május 23. 19:00 - 21:00

A Párizsi Nemzeti Balett – 2011-2012-es évad közvetítés a Párizsi Palais Garnier Operaházból felvételről Délibes: A forrás (La Source) balett két felvonásban, három képben
szövegkönyv Charles Nuitter és Arthur Saint-Léon nyomán
Zene: Léo DÉLIBES, Ludwig MINKUS
Rendező: Marc-Olivier DUPIN
Koreográfia: Jean-Guillome BART

Díszlet: Eric RUF Jelmez: Christian LACROIX
Világosító: Dominique BRUGUIERE
Dramaturg: Clément HERVIEU-LEGER, J-G. BART
Balett csillagok: Karl PAQUETTE - Dzsamil, a vadász; Isabelle CIARAVOLA - Nourreda, a kán jegyese; Mathias HEYMANN - Zael
Magántáncosok:  Ludmilla PAGLIERO - Naila, a forrás tündére; Nowlen DANIEL - Dadzsé; Vincent CHAILLET - Mozdock, Nourreda testvére; Christophe DUQUENNE - a kán
Közreműködik a Párizsi Nemzeti Operaház balettkara és zenekara
Vezényel: Koen KESSELS

A fantasztikus és legendás Perzsia szolgál helyszínül a vadász, Dzsamil és ellentmondásos szerelmei, a szép Nouredda és Naila, a forrás tündére történeténhez. Arthur Saint-Léon és Charles Nuitter – a Coppélia későbbi alkotója – szövegkönyve a wágneri romantikából, az orientalizmusból és a shakespeare-i hatásokból merít szembeállítva a valóságos világot a nimfák, elfek és szellemek világával. Clément Hervieu-Léger dramaturggal szoros együttműködésben, Jean-Guillome Bartnak sikerült visszaadnia a darab eredeti frissességét. A rendező A Forrással a tánctörténet fontos, költői és virtuóz alkotását jegyzi, melyet Christian Lacroix csodálatos kosztümjei és Eric Ruf kifejező, mozgalmas díszletei még látványosabbá tesznek. A történet: A gyönyörű Nouredda éppen az esküvőjükre utazik Ghendzsib kánhoz, de útja közben megáll pihenőt tartani. Közben észrevesz egy csodálatos, de elérhetetlen helyen növő virágot. Dzsamilnak, a fiatal vadásznak sikerül leszakítania a virágot, de cserébe azt kéri, hogy a lány emelje fel a fátylát, és mutassa meg neki az arcát. A sértésre Nouredda dühbe gurul, és megparancsolja, hogy a Dzsamilt kötözzék egy fához és hagyják sorsára. 

 

 

2012. 04. 10.

Egy tűzrőlpattant táncjáték - A makrancos Kata

Shakespeare örökzöld vígjátékát a nemek harcáról, egy nem mindennapi házastársi összecsiszolódás rögös útjairól Seregi László koreográfiájában láthatják ismét - április 17-étől négy alkalommal.

"..van bárki a világon, aki azt merné feltételezni, hogy Petruchio bántani, Kata meg szenvedni akar? Hogy örömüket lelnék mindabban, amit egymással és önmagukkal tesznek? Hát valóban megbolondult volna Petruchio, hogy az ő Katáját (aki közel s távol Páduában és Veronában a legkülönb nő) örömmel kínozza? Ezt a csodálatos, szikrázóan elmés, okos, talpraesett, szenvedélyes, szerelemre és szeretetre termett, szeretetre vágyó és szeretni való nőt - A NŐT! - megalázza, engedelmességre készteti. Meggyötri, de nem biztos, hogy jó szívvel és élvezettel, ám pontosan tudja, hogy ha meg akarja szerezni (és meg akarja tartani) ezt a csiszolatlan gyémántot, akkor nem szabad gálánsan behódolni neki, különben úgy jár, mint a többiek és Kata átlép rajta." Lőrinczy György

 

2012. 04. 05.

Világsztár balett-táncosok a Don Quijotéban

Igazi szenzációnak ígérkezik a Magyar Nemzeti Balett április 5-ei és 8-ai Don Quijote előadása, amelyben a világhírű Bolsoj balett két szólótáncosa, Maria Alekszandrova és Mihail Lobuhin táncolja a két főszerepet. (A fotón: a két művész és Solymosi Tamás balettigazgató)

Solymosi Tamás balettigazgató beszámolója szerint mérföldkőnek számít a Magyar Nemzeti Balett történetében, hogy a Bolsoj két sztárja elvállalta a budapesti vendégszereplést. " Két igazi nagyágyúról van szó, akikért Londontól New Yorking, Tokiótól Athénig a világ összes balettszínpada verseng" - mondta Solymosi Tamás - "Nagy öröm számomra és az egész együttes számára, hogy két Don Quijote előadásunkban ők lépnek színpadra. Ezzel a vendégszerepléssel egyébként hagyományt szeretnénk teremteni, hiszen saját nemzetközi hírű szólistáink mellett a jövőben is igyekszünk minél több külföldi sztárt meghívni."

Maria Alekszandrova és Mihail Lobuhin elmondták, hogy nagy örömmel jöttek életük első budapesti vendégszereplésére, és máris lenyűgözte őket a város és a Magyar Állami Operaház szépsége. "Kitri szerepe a Don Quijotéban életem egyik legfontosabb, legmeghatározóbb szerepe" - mesélte Alekszandrova - "a moszkvai Bolsojon kívül a világ számos balettszínpadán táncoltam már, és mindig lenyűgöz a karakter játékossága és életvidámsága." Mihail Lobuhin szintén legkedvesebb szerepei között jegyzi Basilt, akit többször megformált már a szentpétervári Marinszkij Színházban és a Bolsojban is. "Basil azért áll közel a szívemhez, mert egy jó értelemben vett hétköznapi karakter" - jellemzi szerepét a művész - "nem hős vagy természetfeletti lény, hanem egy szegény fiú, aki beleszeret egy tehetős lányba, és mindent elkövet, hogy szerelmét feleségül vehesse. "

Alekszandrova és Lobuhin április 5-én és 8-án lépnek színpadra Budapesten, a Don Quijote többi szerepében a Magyar Nemzeti Balett kiemelkedő szólótáncosai láthatók. 

Maria Alekszandrova

A moszkvai születésű prímabalerina a Moszkvai Koreográfiai Akadémián folytatta tanulmányait Szofia Golovkina növendékeként. Miután aranyérmet nyert az orosz fővárosban megrendezett Nemzetközi Balettversenyen, csatlakozott a Bolsoj Balett társulatához, ahol már első szezonjában főszerepeket kapott. Egy év múlva az együttes szólótáncosa, majd első magántáncosnője lett. Állandó balettmestere Tatjana Golikova. Repertoárja a balettirodalom legnagyobb női szólószerepeit foglalja magába. Táncolta többek közt Giselle-t és Myrthát (Giselle), Odette-Odiliát (A hattyúk tava), Gamzattit és Nikiát (A bajadér), Júliát (Rómeó és Júlia), és Kitri szerepét a Don Quijotéból, amelyben a Magyar Nemzeti Balett produkciójában is színpadra lép. A világ számos országában turnézik, fellépett az orosz balettsztárok gáláján a New York-i Lincoln Centerben, táncolta Giselle-t az athéni Megaron Koncert Csarnokban és a Japán Nemzetközi Balettfesztiválon, megcsodálhatta a közönség a szentpétervári Marinszkij Színház Balettfesztiválján, a Kazani Nemzetközi Rudolf Nurejev Klasszikus Balettfesztiválon, a Párizsi Nemzeti Opera Balett-társulatának Raymonda produkciójában, valamint a Novoszibirszki Balett több előadásában, így A hattyúk tavában és a Don Quijotében. Alexandrova több magas rangú művészeti díj birtokosa, többek között elnyerte az Arany Maszk díjat és megkapta az Orosz Köztársaság Érdemes Művésze titulust is. 

Mihail Lobuhin

A szentpétervári művész 2002-ben diplomázott az orosz Vaganova Balettakadémián. Ugyanabban az évben csatlakozott a Marinszkij Színház Balett-társulatához, ahol többek között olyan szerepeket táncolt el, mint Szolor (A bajadér), Rómeó (Rómeó és Júlia), Waclaw (A bahcsiszeráji szökőkút), Herceg (Hamupipőke). Karrierjét 2010-től a Bolsoj Balett együttesében folytatta, ahol nagy sikerrel táncolta Basilt (Don Quijote - ebben a szerepben láthatja a budapesti közönség is), Szolort (A bajadér), Tybaltot (Rómeó és Júlia) és Spartacust (Spartacus). A Marinszkij társulatával Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, az Egyesült Államokban, Kínában és Japánban turnézott. Fellépett a Nemzetközi Rudolf Nurejev Klasszikus Balettfesztiválon, a Szibériai Nemzetközi Balettfesztiválon (mindkét esetben Basil szerepében.) 2009-ben a Kreml Balett-társulatával lépett fel az orosz elnöki palotában, 2011-ben pedig a párizsi Theatre des Champs Elysees színpadán aratott sikert. 

2012. 03. 25.

Balettpremier - Don Quijote

Március 24-én, szombaton mutatta be a Magyar Nemzeti Balett a Don Quijote felújított változatát. A látványos darabot a nemrégiben Kossuth-díjjal kitüntetett Harangozó Gyula, valamint Faith Blanka, Kövessy Angéla, Pongor Ildikó és Venekei Marianna állította színpadra.

„A Don Quijote jelentős, közkedvelt, kiváló balett, bemutatása minden klasszikus együttes számára fontos kihívás. Mindenhol sikerrel játsszák, azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Balett repertoárjáról sem hiányozhat. Tizenöt évvel ezelőtt mutattuk be, ahogy a korral haladunk, a szakma és a művészek is változnak. Táncosaink különbözősége okán rengeteg új színfolt jelent meg az előadásban – ki virtuozitásával, ki színészi karakterformálásával, ki pedig ifjúkori bizonyítási vágyával lop friss erőt a színpadra. A híres, nagy pas de deux, amely igazi presztízs- és bravúrszám, a gálák »cirkuszi látványossága« az est fénypontja minden szólópárosunk előadásában” - mondja a felújított darab bemutatójáról Solymosi Tamás balettigazgató.

A Don Quijote célja nem Cervantes művének történethű bemutatása, hanem a tánc örömének, csodájának megjelenítése: sokféle, míves, impozáns tánc, melyeket – Cervantes segítségével, Marius Petipa nyomán – operaházunkban a magyar változat alkotói kötöttek színes csokorba.

A Nemzeti Balett több szereposztásban játssza a könnyed, színes darabot, amelynek szólistái között ismert, vezető táncművészeink mellett ifjú, feltörekvő hazai tehetségek mutatkoznak be. 

 

2012. 03. 20.

Színházlátogatás balerinákkal - tavasszal is

A Magyar Nemzeti Balett színházlátogatói programja tavasszal is folytatódik. Általános iskolák alsó tagozatos gyerekei jelentkezhetnek a színházjáró túrára, mindössze 300 forintért.

A színházjáró túrán a balett-társulat tagjai vezetik körbe a gyerekeket. Bejárják az Operaház épületét, bepillantanak a műhelyek munkájába és megismerkedhetnek a Magyar Nemzeti Balett mindennapjaival. Jelmezpróba és egy rövid élő balett bemutató is várja a kicsiket!

A látogatás díja 300 Ft/fő, a kísérő tanároknak ingyenes a részvétel.

 

2012. 03. 15.

Harangozó Gyula Kossuth-díjas

A nemzetközi hírű koreográfus - a Magyar Nemzeti Balett egykori igazgatója - nemzeti ünnepünk alkalmából részesült az elismerésben. Érdemes művész lett Kesselyák Gergely karmester, Harangozó Gyula-díjat kapott Csonka Roland balettművész, a Magyar Nemzeti Balett tagja. A díjazottaknak szeretettel gratulálunk!

Harangozó Gyula balettművész, koreográfus, érdemes művész "a klasszikus és kortárs balettrepertoár szinte valamennyi jelentős férfi főszerepének emlékezetes megformálásáért, a magyar táncművészet nemzetközi hírnevének öregbítéséért, rendkívül sikeres koreográfusi, társulatépítői és irányítói tevékenysége elismeréseként" kapott Kossuth-díjat.

Tánctanulmányait az Állami Balett Intézetben kezdte, majd a Moszkvai Balett Akadémián folytatta, ahol 1976-ban kitűnő eredménnyel diplomázott. Ugyanabban az évben a Magyar Állami Operaházba szerződött. 1978-ban magántáncosi kinevezést kapott. 1981-91-ig a Wiener Staatsoper első szólistája, 1981 és 1989 között a Bayerische Staatsoper állandó vendégszólistája volt. Előadóművészi pályafutásán eltáncolta a klasszikusbalett-irodalom valamennyi jelentős férfi főszerepét. Vendégművészként fellépett a világ szinte valamennyi jelentős balettszínpadán, sztárgálák keresett meghívottjaként - Dél-Amerikától Japánig - járta a világot.
Vendégszerepléseinek legrangosabb helyszínei: New York Metropolitan Opera House, American Ballet Theatre, moszkvai Bolsoj Színház, Milanói Scala.1992-96-ig nemzetközi balettmenedzserként dolgozott. A Balett Csillagai nemzetközi rendezvénysorozat keretében sztárgálákat szervezett Bécsben, Lausanne-ban, Frankfurtban és Kölnben. A budapesti Világsztárok az Operaházban Nemzetközi Balettgálák művészeti igazgatója. 1996-2005 a Magyar Állami Operaház balettigazgatója, 2005-től 2010-ig a Wiener Staatsoper balettigazgatója volt. 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést.

 

2012. 03. 01.

Janács Evelin kapta a Gela Lajos emlékplakettet

Janács Evelyn balettmester kapta idén a Gela Lajos emlékplakettet, amelyet 2009-es alapítása óta harmadik alkalommal adtak át a Magyar Állami Operaházban.

A díjátadó ünnepségen Medveczky Ádám, az elismerést odaítélő testület elnöke, Solymosi Tamás balettigazgató, valamint Ókovács Szilveszter, az Operaház kormánybiztosa méltatta a táncpedagógust. Janács Evelin 1969-ben végzett az Állami Balett Intézetben. A diploma megszerzése után az Operaház szerződtette, majd a Flamand Nemzeti Balettnél dolgozott. "Táncoltam spiccen, mezítláb, karaktercipőben, sőt még macskaként is a Madách Színházban több mint hatszáz előadást" – mondta magáról az ünnepelt. Huszonöt évi aktív táncolás után Szakály György kérte fel, tanítsa az operai repertoárt a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékeinek – ma is ez a fő feladata, bár Seregi László Rómeó és Júliájában Dadaként még színpadra lép.

2010-ben adták át először az Operaházban a Gela Lajos-emlékplakettet, amellyel az Erkel Színház 2009-ben elhunyt egykori főügyelője előtt tisztelegnek. A díjat évente ítélik oda egy, az Operaház  művészeti ügykezelése területén dolgozó munkatársnak: a díjazott, akinek személyéről négytagú zsűri dönt, a játékmesterek, balettmesterek, rendező- vagy balettasszisztensek, ügyelők és súgók közül kerülhet ki. A Gela-plakett első díjazottja Döme István főügyelő volt.

 

2011. 11. 29.

A diótörő - Decemberi műsorváltozások

Öt plusz előadás A diótörő című balettből. Ezzel bővült az Operaház decemberi műsorkínálata. A jegyek nagy része elkelt, egyes előadásokra korlátozott számban még lehet belépőt vásárolni.

Az Operaház karácsonyi műsorkínálatának "sztájdarabja", A diótörő évek óta minden alkalommal teltházas, szinte képtelenség rá jegyet venni.

Idén ezért tűzte műsorra a dalszínház kivételesen sokszor, összesen tizenhat alkalommal (ebből két előadás január elején lesz) a varázslatos hangulatú balettet, hogy az ünnepet váró közönség minél nagyobb számban láthassa a produkciót.

Csajkovszkij zenéjére, Vaszilij Vajnonen klasszikus koreográfiájára a Magyar Nemzeti Balett táncosai és a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei elevenítik meg a színpadon a bájos karácsonyi történetet.

 

2011.05.08.

Egy nagy klasszikus új felfogásban:

GiselleA Magyar Nemzeti Balett újra műsorra tűzi a világszerte kedvelt klasszikust, amely a villik különös világába viszi a nézőt. De kik azok a villik?

A villik egyszerű, fiatal lányok, akik meghaltak az esküvőjük előtt, és éjjel, a temetőben, sírjukból kikelve eltáncolják a menyasszonytáncukat, amelyre életükben nem volt lehetőségük. Az arra tévedt férfiakat elfogják, beállítják őket a táncba, és a szerencsétlen sorsú férfiembernek – akár van kedve hozzá, akár nincs – táncolnia kell.

És akár van bűne, akár nincs, halnia kell… Április 29-én kerül ismét színre az Adolphe Adam zenéjére, Perrot, Coralli és Petipa készítette koreográfia, amelyet most Eldar Aliev, az együttes igazgatója dolgozott át és állított színpadra.

„A produkció során igyekszünk megidézni e francia klasszikus-romantikus mesterműnek a hangulatát és világát. Korábban a Giselle-hez hasonló produkciókban a tiszta klasszikus előadásmód mellett a különleges effektek is helyet kaptak, ezek azonban az utóbbi időkben nem jelentek meg más balett együttesek előadásaiban. Ezek alkalmazásával szeretnénk a többiek előtt járni. Reméljük, hogy ezek a kihívásokkal teli és speciális technikákat igénylő elemek, amelyek kiváló alkalmat teremtenek táncosaink atlétikai és művészi tehetségének bemutatására, különleges produkcióval ajándékozzák meg a közönséget. Láthatjuk jól ismert szólistáinkat: Popova Aleszját és Kozmér Alexandrát,az első magántáncosnak újonnan kinevezett Bakó Mátét, valamint Oláh Zoltánt, Cserta Józsefet és Arhangelski Vladimirt. Színpadra lépnek továbbá a társulat feltörekvő csillagai is: Felméry Lili és Pap Adrienn. Ők együttesen a Magyar Nemzeti Balett jelenlegi és jövőbeni határtalan lehetőségeit is jelentik.” – nyilatkozta a produkcióval kapcsolatban Eldar Aliev.


Bemutató: április 29-én

 

2011.02.18.

A MAGYAR TÁNCMŰVÉSZETI FŐISKOLA SAJTÓKÖZLEMÉNYE

A Magyar Táncművészeti Főiskola 2011 januárjában elindította könyvtárfejlesztési projektjét, amely az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. Köszönet a támogatásért!

„A táncművészet és a tudomány szolgálatában. A Magyar Táncművészeti Főiskola könyvtári szolgáltatásainak fejlesztése” projekt célja a főiskola könyvtári szolgáltatásainak fejlesztése, a használók igényeinek figyelembe vételével kialakított új könyvtári terekben.

A projekt keretében a főiskola Columbus utcai campusán belül új épületbe költözik a könyvtár, ahol olvasótermet, kutatásra, elmélyült munkára alkalmas kutatóhelyeket alakítunk ki, és biztosítjuk az internethasználatot. A könyvtárosok számára is megteremtjük a nyugodt és hatékony munkavégzés feltételeit.

A TÁMOP pályázat keretében, a táncművészeti terület speciális igényeinek és az országos lelőhely-nyilvántartás elveinek egyaránt megfelelő, az országos könyvtári projektekkel (MOKKA, ODR, NDA) összehangolható nyilvántartást vezetünk be. Ezáltal elektronikusan elérhetővé válik a könyvtár teljes katalógusa.

Interaktív könyvtári portált alakítunk ki. Ezen egyes szolgáltatásaink 24 órán át az olvasók rendelkezésére állnak, így növeljük a könyvtárunkat használók körét, segítjük a vidéki kihelyezett képzési helyeink hallgatóinak munkáját, lehetőséget adunk a könyvtár nyilvános szolgáltatásainak bárki általi hozzáféréséhez.

Új módszerekkel és programokkal járulunk hozzá az olvasáskultúra fejlesztéséhez, a könyvtárhasználat népszerűsítéséhez, kiemelt figyelmet fordítva a főiskola gimnáziumának tanulóira és az új könyvtárhasználókra.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

 Az Európai Unió és a Magyar Állam által nyújtott támogatás összege: 23.182.996,- Ft.

A projekt megvalósításának határideje: 2011. december 31.

Budapest, 2011. február 18.

Bővebb információ: Magyar Táncművészeti Főiskola

Dr. Bolvári-Takács Gábor PhD, főiskolai tanár, projektmenedzser

1145 Budapest, Columbus u. 87-89.

Levelezési cím: 1372 Budapest, Pf.: 349

Tel.: 273-2780; Fax: 273-3433

 

2010.07.11.

Megjelent Kaán Zsuzsa legújabb könyve!

A 15 fejezetből álló, csaknem 300 korabeli fotóval illusztrált kötet a 125 éves Magyar Állami Operaház prímabalerináját, a Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész Kun Zsuzsát hozza élet közelbe 75. születésnapja és 60 éves operaházi tagsága alkalmából.

Kun Zsuzsa pályafutása, művészi alakításainak sora szorosan összefonódott a magyar balettművészet egy fontos korszakával, kivált a II. világháború utáni fellendüléstől a 70-es évek végéig.

A kötet szerzője, Kaán Zsuzsa, kisgyermekkora óta figyelemmel kísérte a művésznő pályáját. Kun Zsuzsát szinte valamennyi szerepében megnézte és megcsodálta. Tánckritikusként felismerte Kun Zsuzsa alakításainak művészeti-esztétikai jelentőségét; történészként pedig fontosnak tartotta, hogy a világot járt balerina páratlan karrierje ne menjen a feledés homályába. Ezért döntött úgy, hogy egy elegáns kötetben, kellő empátiával, olyan, szakmai szempontból is megalapozott mélyinterjú-sorozatot készít, amelyből az érzékeny, intelligens művésznő életútja, de egyszersmind hat évtized magyar balettművészetének története is az olvasó elé tárul.

A kötetet a fejezeteket záró angol és orosz nyelvű recenziók a külföldi balett rajongók számára is érthetővé és követhetővé teszik.

 

2010.06.05.

Öt kortárs balett a Magyar Nemzeti Balett bemutatóján

A Magyar Állami Operaház 2009/2010-es évadjának utolsó bemutatója a Magyar Nemzeti Balett Örvényben című produkciója lesz június 5-én és 6-án. A modern táncesten öt különböző nemzetiségű és korú kortárs koreográfus alkotásaival ismerkedhet meg a közönség.

A művek többsége először látható Magyarországon, és kettő  közülük egyenesen a Magyar Nemzeti Balett számára készült ősbemutató: Myriam Naisy Gustav Mahler Adagietto-jára készült A szerelem és a lány című kettőse és Lukács András Philip Glass zenéje ihlette Örvény című munkája. Robert North A halál és a lánykacímű, már modern klasszikusnak számító remeke Franz Schubert vonósnégyesére pedig a budapesti társulat egykori sikerének felújítása.

A színes program zenei kínálata a romantikától a huszadik századi song-on át napjaink két népszerű kortárs zeneművéig terjed. Ugyanakkor a táncmatéria is markáns különbségeket mutat, hiszen a koreográfusok alkotói stílusa, művészi habitusa is eltérő, bár mindannyian a klasszikus balett felől érkeztek meg – életük különböző szakaszaiban – a modern és /vagy kortárs balett világába. Az ezredfordulót megelőző évtizedektől kezdve napjainkig a balett nyelve olyan sokféle elemet olvasztott magába a modern és a posztmodern irányzatokból is, mely szinte lehetetlenné teszi a stiláris határok meghúzását, de azt bizton állíthatjuk, hogy az Örvényben című est mindegyik alkotója erős klasszikus képzettséggel rendelkező táncosokkal dolgozikvilágszerte. Robert North és Myriam Naisy életművének több darabját is ismerheti már a magyar színházlátogató, Lukács András pedig rövidebb lélegzetű kamaraműveivel már sok sikert aratott, de az est legfiatalabb alkotójaként most először jelentkezik egyfelvonásossal az Operaházban.

A bemutató fényét emeli, hogy két nemzetközileg elismert, de hazánkban még felfedezésre váró művész adta hozzá egy-egy kettősét: Krzysztof Pastor (aki Carmen című balettjével egy előadás erejéig már jelen volt hazánkban, a Magyar Táncművészeti Főiskola 2002-es vizsgakoncertjén) a Kurt Weill zenére készült Még meddig? (Wie lange noch?) című részletet, a világszerte nagy népszerűségnek örvendő, és a feltörekvő nemzedék egyik legjelentősebb tehetségének tartott David Dawson pedig a A napfény természete (On the Nature of Daylight) című poétikus kettőst Max Richter azonos című zeneművére.

Az Örvényben című est előadásain a Magyar Nemzeti Balett vezető szólistái és fiatal tehetségei egyaránt lehetőséget kapnak, hogy művészetükkel újabb híveket szerezzenek a (kortárs) balett rajongóinak.

 

Franz Schubert - Robert North: A halál és a lányka

Gustav Mahler - Myriam Naisy: A szerelem és a lány / La jeune fille et l’amour

Kurt Weill - Krzysztof Pastor: Még meddig? / Wie lange noch?

Max Richter - David Dawson: A napfény természete / On the Nature of Daylight

Philip Glass - Lukács András: Örvény

 

KORTÁRS MŰVEK EGY KLASSZIKUS BALETTEGYÜTTES REPERTOÁRJÁN

 

Kellenek-e modern és kortárs művek a repertoárba?

Máshogy alkot-e egy kortárs koreográfus, ha klasszikus képzettségű táncosokkal dolgozik?

Miért nevezi magát klasszikus koreográfusnak egy mai alkotó? És hogyan közelíti meg a választott témát?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések gyakran merülnek fel, ha a klasszikus (operaházi) típusú együttesek repertoárjáról esik szó. A kötetnyi gondolat, érv és ellenérv, vélemény ellenére, a világ meghatározó társulataiban már eldőlt a kérdés – igen, kellenek a kortárs művek is –, bár megfigyelhetők árnyalatnyi különbségek. Sajnos a magyarországi táncéletben éles határ húzódik a „balettosok” és a „kortárs táncosok” között, bár az utóbbi két évtizedben több táncművész és néhány koreográfus is átlépte már azokat. Az igazi átjárás azonban – mint például a francia táncéletben, a Párizsi Opera Balettegyüttesének példátlanul sokszínű repertoárját figyelembe véve – csak illúzió még ma is.

Az Örvényben című modern est alkotói a klasszikus és a kortárs közötti világba kalauzolják a nézőt.

Franz Schubert – Robert North: A halál és a lányka

A halál és a lányka Schubert egyik legkimagaslóbb alkotása. Robert North feszesen felépített koreográfiája egy félelmetes útra viszi a nézőt, amelyen megtapasztalhatjuk a fiatal lány izgalmas kapcsolatát a halállal.

„Alkotásomban a halál és az élet egy férfi és egy nő kapcsolatán keresztül jelenik meg, amely kapcsolatban egyszerre van jelen a vágy és az eltaszítás.”

Robert North (1945-) amerikai táncos, koreográfus és társulatvezető tanulmányait Londonban végezte a Central School of Art, a Királyi Balettiskola (The Royal Ballet School) és a London School of Contemporary Dance (Londoni Kortárstánc Iskola) intézményeiben. Hazájában elsajátította a Graham  és Cunningham technikákat, rövid ideig táncolt is Martha Graham társulatában, majd visszatérve Európába a London Contemporary Dance Theatre (Londoni Kortárs Táncszínház) tagja lett. A London Festival (ma English National) Ballet Koreográfiai Műhelyében készültek első művei 1967-ben, de az áttörést a Trójai játékok (Troy Game) sikere hozta meg számára 1974-ben az LCDT-ben, ahol egy év múlva  koreográfusnak, 1981-ben művészeti vezető helyettesnek nevezték ki. Közben a nagy múltú Rambert Balett (ma Rambert Dance Company) koreográfusa is lett, ahol 1981-86 között művészeti vezető is. Napjainkig számos európai társulatot vezetett: Torinóban, Göteborgban, Veronában és az ezredfordulón Glasgow-ban a skót nemzeti együttest, aScottish Ballet-t. Jelenleg a Theater Krefeld Mönchengladbach balettigazgatója, és számtalan meghívásnak tesz eleget Európában.  Koreográfiáinak száma meghaladja a hetvenet, néhány jelentősebb ezek közül: Lonely Town, Lonely Street (1980), Entre dos aguas (Rambert Ballet, 1984), Dances to Copland (Batsheva Dance Company, 1985), Elvira Madigan (Royal Danish Ballet, 1987), Romeo and Juliet (Geneva Ballet, 1990), The Snowman (1993), Hamlet, Prince of Denmark (1997), Carmen (Győri Balett, 1998), Orlando (1987). A Janaček zenéjére készült For My Daughter-ért Arany Prága Díjat kapott, de kitüntették Olaszországban (Reggio Emilia tartomány díja a The Snowman/A Hóember című gyermekdarabért, 1999) és Spanyolországban is. 

Robert North jelentős „magyarországi múlttal” is rendelkezik – miközben koreográfiáit a világ száz együttesében műsorra tűzték: többek között olyan vezető társulatoknál is, mint a Stuttgart Balett, az Angol Nemzeti Balett (ENB), a Kanadai Nemzeti Balett (National Ballet of Canada), a Zürichi Balett, a drezdai SemperoperBallett, a milánói Scala, a Hamburg Balett, Hong Kong Balett, San Francisco Balett és a Dán Királyi Balett (Royal Danish Ballet/Den Kongelige Ballet). Hazánkban először a Magyar Állami Operaház játszotta A halál és a lányka című darabját, de azóta jelentős North repertoárt épített ki a Győri Balett (Entre dos aguas, Miniatűrök, Carmen, Trójai játékok, Rómeó és Júlia, A halál és a lányka) és a Magyar Táncművészeti Főiskola is (Entre dos aguas, Könnyed fandango, Tempo és bemutató előtt a Boom Boom), ahol 2001-ben címzetes főiskolai tanár címmel is kitüntették.

A halál és a lányka magyarországi bemutatója 1990. november 24-én volt – éppen tíz évvel az LCDT londoni ősbemutatója után – az Erkel Színházban a Divertimento címet viselő négyrészes balettesten. A betanítást akkor Sheri Cook, a próbavezető balettmesteri feladatokat pedig Behumi Ferenc vállalta. A premieren a lányka Balaton Regina, a Halál Sárközi Gyula volt, majd az elkövetkező években Végh Krisztina, Kövessy Angéla és Volf Katalin illetve Szilágyi Gyula és Solti Csaba csatlakoztak a címszerepek megformálóihoz, a darab gondozását pedig Metzger Márta folytatta.  

Robert North zeneválasztásai igen sokrétűek: a romantikus és a huszadik századi szerzők műveihez nyúl legtöbbször – egyik első munkája az Out of Doors éppen Bartók darabjára készült 1967-ben –, de számos koreográfiája született népzenére és popzenére is. Franz Schubert muzsikája – miután kedves zeneszerzőjéről van szó – visszatérő eleme az életművének:  A halál és a lányka volt az első (LCDT, 1980), majd következtek a Songs and dances (LCDT, 1981), az Einsame Reise (Stuttgart, 1985),  és az A Stranger I Came (ENB, 1992).

Gustav Mahler – Myriam Naisy: A szerelem és a lány / La jeune fille et l’amour

„Robert North csodálatos darabjára, A halál és a lánykára válaszolva szeretném ellenpontnak ajánlani A szerelem és a lány című darabomat. Hallgatva Franz Schubertet, és az ő fenséges őszi vonósnégyesét, azonnal arra gondoltam, hogy az utolsó kiemelkedő bécsi romantikus, Gustav Mahler érzékeny téliAdagietto-jára fogok koreografálni, ahol az első hangok egy elcsituló vihar atmoszféráját keltik.

A nő egy asztalon egyensúlyozva egy művészeti albumot lapozgat. Egyszerre megbabonázza és villámcsapásként éri az, amit az egyik képen lát. Szívében szenvedély ébred, és vágyának testet öltött alakjával érzéki mámort él át.

A férfi vajon valóság, vagy csak a fantázia játéka, illúzió. A testek érzéki egymásnak feszülése valós, vagy elképzelt? Ez az erős vágy elsorvaszt és elpusztít, vagy inkább kiteljesedik az extázisban? Élet és halál között a nőben felragyog rubin fényben a drága kincs: a szerelem.”

Myriam Naisy (1959-) Grenoble-ban született, tanulmányait a cannes-i Rosella Hightower Táncközpontban ésMaurice Béjart híres Mudra iskolájában végezte. Táncosként az Angers-i Nemzeti Kortárstánc Központban (CNDC - Centre national de danse contemporaine), majd a Genfi Nagyszínház szólistájaként dolgozott, és kiváló koreográfusok munkáit – George Balanchine, Carolyn Brown, Viola Farber, Mats Ek, Luis Falco, Oscar Araiz és Richard Wherlock – tolmácsolta. Már ekkor fellépett saját egyszemélyes előadói estjével is. 1979 óta koreografál, és azóta műveit bemutatták a Ballet du Nord  (Roubaix, Franciaország), a Nancy Nemzeti Balett, a Béjart Ballet Lausanne, a Les Ballets Jazz de Montréal és a Les Grands Ballets Canadiens de Montréalegyüttesekben és a Bécsi Állami Operában (Staatsoper Wien). Művészeti vezetői feladatokkal bízták meg atanzTheatre Zürich társulatánál, és vendégkoreográfus-balettmesterként dolgozott a németországiHagenben a kilencvenes évek első felében. Jelenleg saját együttesét a Compagnie Myriam Naisy / L'hélice-tvezeti Odyssud Blagnac-ban, és világszerte meghívásoknak tesz eleget.

Myriam Naisy 1988-ban Maurice Béjart-díjat kapott a Mokka, 1993-ban Tokióban pedig koreográfiai díjat a La Danse de Jeanne című alkotásaiért.

Magyarországon először 1997-ben járt, amikor Pongor Ildikó 25 éves operaházi tagságának megünneplésére betanította Az örökkévalóság háromszöge és az Ederlezzi című műveit (utóbbit már előzőleg láthatta a magyar közönség az első Világsztárok az Operában gálán is). Később a Magyar Nemzeti Balett repertoárján szerepelt még a Mokka című kortárstánc szvitje („koreografikus képek kicsiny füzére, olasz ízek sora”; 1999) és szintén egy gála alkalmából a Kék óra (L'heure bleue) című kettőse. A Szegedi Kortárs Balett az Angyalok suttogása(1999) és az Orfeusz (2004) című műveit tűzte műsorára, míg Pécsett a Partitions au Patio (2002) című trióját láthatta a hazai közönség.

Művei a legkülönbözőbb zenei világokból kapják kíséretüket: választásait az adott téma és mondanivaló mellett a táncosok egyénisége, a befogadó társulat karaktere és – elmondása szerint – szabad asszociációk is befolyásolják. Elég csak itteni művei „társszerzőit” számba venni: Goran Bregovic, Górecki, Paolo Conte, Sztravinszkij, Gavin Bryars, Bach és most Mahler.

Kurt Weill – Krzysztof Pastor: Még meddig? / Wie lange noch?

„ Kurt Weill Wie lange noch? (Még meddig?) című művének hangulatát én leginkább Andrzej Wajda Hamu és gyémánt című filmjéhez hasonlítanám. E kávéházi dal szövegének kettős jelentése van számomra: még mennyi ideig tart ez a dalban szereplő boldogtalan szerelem és mennyi ideig tart ez a tragikus világháború?”

Krzysztof Pastor (1956 -) szülővárosában, Gdańskban végezte tanulmányait, utána Poznańban a Lengyel Táncszínházban és a łódź-i  Teatr Wielkiben kezdte táncos pályafutását, majd a Lyoni Opera szólistája lett két évre, többek között Gray Veredon, Hans van Manen, Kurt Jooss koreográfiáinak tolmácsolójaként. 1985-től tíz éven át szólótáncos a Holland Nemzeti Balettben (Het Natinale Ballet), ahol megismerkedhetettCarolyn Carlson, Nils Christie, Nacho Duato, Rudi van Dantzig, Jan Linkens, Eduard Lock, Hans van Manen, Maguy Marin, Toer van Schayk, Nina Wiener és Peter Wright koreográfiai módszereivel, s mivel ez a társulat egyike a koreográfusi műhelymunkát maximálisan támogató együtteseknek, Pastor is kipróbálhatta magát alkotóként.

1992-ben kérték fel először egy darabra a hivatalos repertoár számára, és rögtön sikert aratott SosztakovicsKamaraszimfóniájával. Azóta folyamatosan készíti műveit: volt a Washington Ballet és a Holland Nemzeti Balett koreográfusa, utóbbinál jelenleg is vezető koreográfusi rangban. 2009-ben hazatért, hogy a Varsói Nagyszínházban (Teatr Wielki), a Lengyel Nemzeti Operában legyen balettigazgató, s ezzel megindult a Tánc Világnapján hivatalosan is függetlenné nyilvánított Lengyel Nemzeti Balett történetének legújabb korszaka.

Műveit Új-Zélandtól Izraelen át az Egyesült Államokig, és szinte minden európai országban bemutatták már, legjelentősebbek: Do Not Go Gentle, In Light and Shadow, Don Giovanni, Trisztán, Dangerous Liaisons(Veszedelmes viszonyok), Rómeó és Júlia, Seherezádé, Moving Rooms, Crossing Paths, Suite for Two,Visions at Dusk, Si después de morir, Dumbarton Dances,  Voice. Utóbbi művét és a Trisztán egy részletét 2007-ben betanította a Bolsoj Balett világhírű prímabalerinájának, Szvetlana Zaharovának is. Aranyérmet nyert a Helsinki Nemzetközi Balettversenyen Detail IV. koreográfiájáért, de kitüntette a lengyel Kulturális Minisztérium és a Holland Táncszövetség is és rendszeresen kérik fel nemzetközi koreográfus versenyeken zsűritagnak.

Legnagyobb sikerét első egészestés balettjével, a 2001-es nagyszabású és elgondolkodtató Kurt Weill című táncjátékkal aratta, mellyel nem kevesebb, mint három kategóriában is jelölték a tekintélyes nemzetköziBenois de la Danse díjra. A Még meddig? (Wie lange noch?) című kettős ennek az előadásnak egy részlete, amely Weill 1944-ben Walter Mehring szövegére íródott dalára készült, és a világ számos gáláján eltáncolták már önálló számként.

 

Max Richter – David Dawson: A napfény természete / On the Nature of Daylight

„A napfény természete című munkám a mindennapos és a különleges szerelem fogalmát járja körül. Először azon gondolkodtam, hogy hányféle módon találhatjuk meg a tiszta szerelmet, hiszen ez az a törekvés, mely összeköti az emberiséget, és az a keresési folyamat, mely állandóan ott van körülöttünk a világban. Az igény arra, hogy megtaláljuk a „Másikat”. Feltettem magamnak a kérdést, hogy ’ez tényleg ilyen könnyen megtörténik?’, vagy ’mi van akkor, ha éppen most hazafelé mentem el a lelki társam mellett úgy, hogy észre sem vettem?’. Ez a véletlenszerűség volt az, ami kíváncsivá tett. A „véletlen” és a „szerencse” szerepe érdekelt abban, hogy megtalálom-e a világban azt az egyet, akit nekem szántak. Mindez olyan hétköznapinak és egyszerűnek tűnik, pedig nem tudom befolyásolni. Mégis tisztában vagyok vele, hogy megtörténhet: körülnézek a való életemben, és látom a különböző bizonyítékait.

Ezt a csodálatos érzést kellett próbálnom megragadni, ezért elkezdtem dolgozni Yumiko-val és Raphaellel a teremben – mindketten olyan táncosok, akikkel évek óta közeli munkakapcsolatban állunk –, és olyan mozdulatsorokat állítottunk össze, melyek ezt kifejezik. Az elején két embert látunk, még függetlenül és egyedül, akik egy időben és azonos módon ismerkednek önmagukkal, de mégis különbözőek. Máshol tartanak és eltérő személyiségek. Nincsenek tisztában azzal, hogy mi vár rájuk a sarkon. Először elmennek egymás mellett, nem vesznek tudomást egymásról.

Amikor a két ember együtt kezd táncolni – olyan ez, mintha előre ugranánk az időben, és kimaradt volna nekünk az első találkozás pillanata – rögtön egy intim együttlétben találjuk őket. Abban a pillanatban, amikor feloldódnak egymásban, és csak legfontosabb érzéseik törnek felszínre. Kölcsönös vonzalmukból megszületik a csoda.

Olyan részleteket mutatnak meg az „élet nagy kirakós játékából”, melyek által a néző számára felsejlik a kép egésze, azaz a szerelemmel beteljesült élet. Végül a szerelem most is elmúlik. Az egyik elhagyja a másikat, és a rejtély úgy zárul le, hogy a távozó elkezd hátrafelé futni, és csak rója a köröket, annak metaforájaként, hogy a keresés folytatódik, ahogy minden nap felkel a nap, de egyúttal az elvesztett szerelem is felejthetetlen marad.”

David Dawson (1972-) nevét magasan jegyzik a táncvilágban Európától Új-Zélandig, hiszen az egyetemes koreográfushiány még inkább megnöveli a különleges tehetségek értékét. A fiatal nemzedékben talán három-négy átütő nemzetközi sikert elért alkotó van, és a londoni születésű Dawson mindenképpen az egyik. Pályájának kiemelkedő állomásai a londoni Királyi Balettiskola (The Royal Ballet School) és a Prix de Lausannenemzetközi balettverseny, ahol díjat is nyert (Prix Professionel,1991); társulatai pedig a Birmingham Királyi Balett (Birmingham Royal Ballet), az Angol Nemzeti Balett (English National Ballet) és a Holland Nemzeti Balett (Het Nationale Ballet). Amszterdamban már megszülettek első koreográfiái – köztük az azóta is sikeresA Million Kisses to my Skin (2000) –, amikor William Forsythe meghívására a Ballett Frankfurt szólistája lett. Két év után azonban úgy döntött, hogy minden idejét a koreografálásnak szenteli, és azóta folyamatosan készíti új műveit, melyek közül – több más jelölés mellett – a The Grey Area a tekintélyes Benois de la Danse  Koreográfiai Díjat (2003), a The Gentle Chapters a Choo San Goh Koreográfiai Díjat (2005) kapta meg. AReverance-ért pedig Oroszország legmagasabb színházi elismerését, az Arany Maszk Díjat nyerte el, mint a legjobb koreográfus (2005), mely azért is tánctörténeti jelentőségű, mert Dawson volt az első brit koreográfus, aki a Mariinszkij (Kirov) Színházban tanította be darabját. Ebben sikerült a szentpétervári nemes eleganciát és saját gördülékeny, érzelmekkel átitatott stílusát ötvözni. Szabadúszó tevékenysége mellett David Dawson két neves társulat állandó koreográfusa is volt 2004-2009 között:  a Holland Nemzeti Balett és a drezdai SemperoperBallett számos új darabját mutatta be (00:00, Morning Ground; Das Verschwundene | The Disappeared; A Sweet Spell of Oblivion; The World According to Us és az első egész estés mű, a Giselle). Legutóbbi három bemutatója az Angol Nemzeti Balett [Faun(e), (2009)], a  Flamand Királyi Balett [The Third Light, (2010)] és a Norvég Királyi Balett [dancingmadlybackwards, (2010) ]számára készültek.

Az On the Nature of Daylight (A napfény természete) című kettősét a drezdai balettegyüttes két első szólistájának, Yumiko Takeshimának és Raphael Coumes-Marquet-nak készítette, a világpremier pedig 2007. december 1-jén volt a müncheni Nemzetközi Jótékonysági AIDS-gálán.

David Dawson zeneválasztásai a barokktól (Johann Sebastian Bach) a romantikán (Frederic Chopin) át a kortárs zenéig terjednek: alkotott már Arvo Pärt, Thom Willems műveire, többször használta Niels Lanz és Gavin Bryars munkáit, és utóbbi neki szerezte és ajánlotta a The Third Light című félórás vonós kompozícióját. Az On the Nature of Daylight Max Richter azonos című zenedarabjára készült a The Blue Notebooks albumról.

Philip Glass – Lukács András: Örvény

„Az Örvény című egyfelvonásos darabom tulajdonképpen egy továbbgondolt változata az évekkel ezelőtt készült, azonos című kettősnek, amelyet egyértelműen Philip Glass zenéje ihletett. A Michael Cunningham regénye alapján, Stephen Daldry rendezésében készült film, Az Órák végén hangzik el ez a részlet, és Virginia Woolf írónő öngyilkosságát festi alá, amikor belesétál az örvénylő folyóba és elmerül abban. A zene csodálatosan szuggesztíven fejezi ki nekem a folyó örvénylését, és a lány vívódását élet és halál között. A koreográfiámban a szűrt, hideg fényekkel, a vizes hatású jelmezekkel és természetesen a spirális mozdulatokkal és körbe futásokkal is a címet szerettem volna minél érzékletesebben megjeleníteni.

Nem történetet koreografálok, sokkal inkább érzelmeket, gondolatokat szeretnék ébreszteni a mozdulatokon és a zenén keresztül.”          

„(…) napjaink „szülötte” az Örvény című kettős. Lukács András — az a fiatal tehetség, aki londoni tanulmányai után üstökösként robbant be itthon pár éve koreográfusként, jelenleg a bécsi Staatsoper szólistája — lendületes, technikás, a test minden izomrostját „megszólaltató” és különösen: szenvedélyes kettősöket készít. Ez is ilyen, s Bacskai Ildikó és Bajári Levente előadásában érvényre is juthatott minden erénye.” /Lőrinc Katalin/

Lukács András (1977-) a fiatal koreográfusnemzedék egyik legsikeresebb képviselője, és azon kevesek közé tartozik, aki a kissé kettészakadt magyar táncélet „mindkét oldalán” elismertségnek örvend. Neve egyaránt jól cseng az Operaházba járó közönség és az alternatív játszóhelyeket preferáló nézők, illetve a klasszikus képzettségű és a kortárs táncosok körében is. Talán ennek – no és persze tehetségének is – köszönhető, hogy már nagyon fiatalon rangos kitüntetések tulajdonosa lett. Eddigi pályáján pedig olyan vezető társulatok tagja volt, mint a William Forsythe vezette Ballett Frankfurt (2001-2002), az egyik legszínesebb kortárs repertoárral rendelkező Ballet de l'Opera de Lyon (2002-2004) és a bécsi Staatsoper balettegyüttese, aDasBallett (2005-).

Előtte és közben pedig a Magyar Nemzeti Balett tagja, és időnként hazajár táncolni ma is, mint ahogy koreográfiáinak zöme is itthon készült.

Első sikereit a Magyar Nemzeti Balett Alapítvány Stúdió együttesében aratta rövidebb lélegzetű alkotásaival (Connection, Eszeveszetten, Elégia, Levél Martha Grahamnek stb.); azóta pedig a budapesti társulaton és a Táncművészeti Főiskolán kívül műsorra tűzték a műveit a Győri Balettnél és művészeti szakközépiskolájában, a Magyar Balettszínház Gödöllő társulatánál, valamint a bécsi operában is, ahol első egész estés munkája, azArvo Pärt zenéjére készült Tabula Rasa (2006) többek között Jiří Kylián remekműve, a Petit Mort mellett szerepelt. Több alkalommal is meghívták saját darabjaival a budapesti Világsztárok az Operában gálára: 2008-ban az In your eyes my face remains premierjét erre az eseményre időzítették, és legutóbb is éppen a 2009-es gálán láthattuk a Bécsben bemutatott Duo-val.

Lukács András koreográfusi indulását nagyban befolyásolta, hogy a Táncművészeti Főiskola elvégzése után egy évet tanult az angliai Elmhurst Ballet Schoolban, ahol a modern technikák elsajátítása mellett mentorra talált André de Villiers személyében, akinek koreográfusi stílusa inspirálta első alkotásait. Ugyancsak gazdag impressziók érték későbbi alkotómunkájához a külföldön eltöltött évek során, amikor olyan kortárs koreográfusok műveit is tolmácsolta, mint William Forsythe, Jiří Kylián, Mats Ek, Nacho Duato, Roland Petit, Dominique Boivin, Philippe Decouflé, Myriam Naisy, Jorma Elo vagy Maguy Marin.

Lukács András leggyakrabban Michael Nyman (film)zenéire koreografált, de az Örvény zenéjét Philip Glasstól választotta

A sajtóanyag az Örvényben balettest készülő műsorfüzetének kivonata.

Írta: Macher Szilárd

Örvényben - balettest

Premier: 2010. június 5., 6.
További előadások: 2010. június 10., 12., 13., 17.

Franz Schubert – Robert North: A halál és a lányka

Jelmeztervező: Robert North
Világítástervező: Robert North

Betanító balettmester: Rossella Capriolo

Próbavezető balettmester: Végh Krisztina, Castillo Dolores

A Halál:           Solti Csaba                  Liebich Roland

A Lány:            Volf Katalin                 Boros Ildikó

Négy lány:        Bacskai Ildikó              Deák Dóra

                        Szekeres Adrienn         Nagy Nemes Zsófia

                        Gáspár Orsolya           Carulla Leon Jessica

                        Gikovszki Sznezsana    Rotter Bianka

Három fiú:        Szigeti Gábor               Komarov Alekszandr

                        Fodor Dániel               Medvecz József

                        Szentes Máté               Tabbouch Ali

 

Vonósnégyes: Éder Pál                        Danyilova Galina

                        Rajkai Imola                Mihályi Éva

                        Inhoff Anita                  Inhoff Anita

                        Kántor Balázs              Baráti Eszter

Gustav Mahler – Myriam Naisy: A szerelem és a lány

Jelmeztervező: Myriam Naisy
Világítástervező: Myriam Naisy

A koreográfus asszisztense: Nicholas Maye

Próbavezető balettmester: Fajth Blanka

Táncolják:        Kozmér Alexandra       Volf Katalin

                        Medvecz József           Solti Csaba

Kurt Weill – Krzysztof Pastor: Wie lange noch? (Még meddig?)

Betanító balettmester: Natalia Hoffmann

Próbavezető balettmester: Rujsz Edit
Világítástervező: Krzysztof Pastor
Jelmezkivitelező: Szomolányi Zsóka
Ének: Frankó Tünde, Balatoni Éva
Zongora: Lázár György

Táncolják:        Tsygankova Anna      Somorjai Enikő Pazár Krisztina

                        Cserta József               Bakó Máté                  Apáti Bence                

Max Richter – David Dawson: On the Nature of Daylight 
                             (A napfény természete)

Koreográfia, díszletterv és világításterv: David Dawson

Zene: Max Richter

Jelmeztervező: Yumiko Takeshima

Színpadra állította: Tim Couchman

Próbavezető balettmester: Pongor Ildikó

Táncolják:        Popova Aleszja            Kozmér Alexandra       Pap Adrienn

                        Bajári Levente  Oláh Zoltán                  Liebich Roland

Philip Glass – Lukács András: Örvény

Jelmeztervező: Herwerth Mónika

Próbavezető balettmester: Venekei Marianna

Világítástervező: Lukács András

Táncolják:        Bacskai Ildikó                                                

Bajári Levente

                        valamint a Magyar Nemzeti Balett táncművészei

 

2007-11-07

Keveházi Gábor és Markó Iván: Emberi Himnusz

Elkezdődtek az Emberi Himnusz felújító próbái

Folynak az előkészületek a november 4-i Emberi Himnusz előadásra, amelyet a tavalyi év nagy sikere miatt a Müpa újra műsorára tűzött.

A Keveházi Gábor és Markó Iván által Beethoven IX. szimfóniájára komponált koreográfiát 2006. májusában mutatták be, de az óriási érdeklődés miatt év végéig még ötször a programba illesztették.

Ez sem bizonyult azonban elégnek, és idén november 4-én ismét találkozhat a publikum a markói mozgásnyelvet és formavilágot a klasszikus balett elemeivel ötvöző, hazai és nemzetközi fórumokon egyaránt elismert, emblematikus darabbal.

A monstre előadói apparátust – két balettegyüttest, kórust és szimfonikus zenekart – színpadra állító produkció karmestere ezúttal Antal Mátyás lesz.